Nem mindenkit keserít el az életút nagyjából felénél készített mérleg, de ha igen, gyógyír lehet az élet értelmének meglelése - írja a nepszava.hu.

Teljesen természetes, hogy az ember az életútja nagyjából felénél megpróbálja összegezni, hogy meddig jutott és hova szeretne még elérni. Manapság minden: a munkába állás, a gyerekvállalás ideje későbbre csúszik, az életközepi válságé akár ötvenéves korra is tolódhat – mondta Dr. Perczel-Forintos Dóra, a Semmelweis Egyetem Klinikai Pszichológia Tanszékének vezetője, egyetemi tanár, klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta.

A mérlegét, előbb vagy utóbb, szinte mindenki elkészíti, de egyáltalán nem biztos, hogy ez válsághoz is vezet. Az egyik életszakaszból a másikba való átmenetet természetes krízisnek tartják. A görög szót magyarul ugyan válságnak fordítják, de valójában fordulópontot jelent, akár életváltoztatót.

Épít vagy rombol

Az élet közepén, amikor a munkában már van elég tudás és tapasztalat, a nehéz helyzetekre is ügyes megoldási módok, a gyerekek pedig már nagyobbak vagy ki is repültek a fészekből, sokan érzik úgy, ki akarják teljesíteni az alkotóképességüket. Ez egy konstruktív folyamat, ami gazdagítja a személyiséget. Ha azonban úgy éljük meg, hogy stagnálunk, nem azt értük el, amit szerettünk volna, nem olyan életet élünk, nem olyat alkotunk, amit korábban elképzeltünk, vagy nem olyan minőségűek a kapcsolataink, amelyek kitöltenék az életünket, boldogságot, harmóniát jelentenének, azaz nem érezzük, hogy a helyünkön lennénk, és a meg nem valósított vágyaink nyomasztanak, az rombol és valódi válsághelyzetet is gerjeszthet. Ilyenkor nem tudjuk, hogyan tovább, csupán azt érezzük, a jelenlegi nem elég, unalmas.

„Van most is ilyen páciensem, a vállalkozásait bérbe adta, nem kell dolgoznia és mégis dől hozzá a pénz, de rájött, ez nem boldogítja. Nem találja azt, ami kiteljesítené, örömet okozna, amiben alkotni tudna.” Ez a folyamat könnyen depresszióhoz, alkoholproblémákhoz vezethet, egyik kapcsolatból a másikba vagy alkalmi viszonyokba sodorhatja az érintettet. Gyakori ilyenkor a házasság megromlása, a válás is. Férfiaknál ilyenkor fordulhat elő az olyan, „furcsa”, generációkon átívelő kapcsolat kialakítása, amelynek hátterében az újrakezdés vágya, az idősödéssel való szembenézés elkerülése vagy az új élmények hajszolása áll.

Fotó: AFP - Eric Audras - PhotoAlto

"Semmi sem jó"

Az életközepi válság gyakran a depresszió tüneteivel jár: rosszkedv, nyomott hangulat, negatívumokra való koncentrálás, örömtelenség jellemzi és az is, ha az érintett elfordul azoktól a dolgoktól, amelyek korábban érdekelték. Az érintett nem látja értelmét a munkájának, úgy érzi: „semmi sem jó”, ugyanakkor nem tudja, hogyan változtathatna a helyzetén. Alvászavarok, de alkoholproblémák is jelentkezhetnek – sorolta a jeleket a szakember.

Az életközépi válság nem egészségügyi, sokkal inkább úgynevezett egzisztenciális probléma, amelynek megoldásában az segíthet, ha megpróbálunk értelmet találni az életünkben.

A lelki jólléthez szükség van arra, hogy érezzük, van helyünk a világban.

Meg kell keresni, mi az, ami boldoggá tud tenni. Ilyenkor sokan valami egészen más felé indulnak: vannak, akik újra iskolapadba ülnek, mások festenek, zenélnek vagy a segítőszakmák felé fordulnak. Sokszor ez az időszak a személyes kapcsolatok felértékeléséhez vezet, az érintettek rájönnek, nagyon fontos, hogy másokkal milyen minőségű kapcsolatban vannak, de gyakori, hogy előtérbe kerül a vallás vagy a spiritualitás. Az életközepi válságra – sajnos – nincs azonnal ható gyógyszer. Az élet értelmére való rátalálás egy hosszú, belső folyamat eredménye – jegyezte meg Dr. Perczel-Forintos Dóra.

A szívesen, örömmel végzett munka sokkal nagyobb védettséget jelent, mint ha „favágásként”, csupán pénzkeresésként éljük meg a napi rutint. A családanyaság, ha egy nő odafigyelve járul hozzá a gyerekei felnövéséhez, foglalkozik velük, figyel rájuk, biztonságot nyújt nekik, ugyanolyan örömet jelenthet, mint a kiteljesítő munka, ami egyébként a lelki egészség egyik alapfeltétele. „Mivel az életünk során nagyon sok időt töltünk munkával, fontos, hogy megtapasztaljuk azt, hogy a tudásunk, a kompetenciánk, a rátermettségünk hasznos, éreznünk kell, hogy képesek vagyunk létrehozni valamit, legyen az egy asztal elkészítése, cégek pénzügyeinek kezelése, kutatás vagy zenélés. 

Lényegében bármilyen tevékenység okozhat örömet, ha értelmet találunk benne”

– fogalmazott a klinikai szakpszichológus.

A teljes cikket elolvashatja a nepszava.hu oldalon.

Forrás: nepszava.hu
Szerző: Barabás Júlia - Népszava
Borítókép: AFP - Odilion Dimier - PhotoAlto