A nemzetközi ajánlásokat és protokollokat figyelembe véve az állkapocs (temporomandibularis) ízületi (TMI) megbetegedések tüneteinek enyhítésére, esetleges megszüntetésére, a tünetek megelőzésére alkalmazhatók a fizioterápia-gyógytorna módszerei. A gyógytorna-fizioterápia módszerei kiegészítő-, de gyakorta az orvosi diagnosztikát követően az elsők között számon tartott noninvazív technikák egyike.

A TMI megbetegedései gyakran együtt járnak más mozgásszervet érintő elváltozásokkal. A testtartás, a gerinc degeneratív elváltozásai, a nyak-vállöv izmainak feszessége, zsugorodása részben okozhatják, részben súlyosbíthatják a TMI diszfunkcióját.

A gyógytorna-fizioterápia eszközrendszerével csökkenthető a fájdalom, növelhető az ízületi mozgásterjedelem, gátolható, nyújtható és erősíthető az izomzat, fokozható a mozgáshoz szükséges ízületi stabilitás mértéke.

Az egyes módszerek és technikák jól alkalmazhatóak közvetlenül a temporomandibuláris ízületi diszfunkciókra, azonban az egyéb mozgásszervi tünetek is befolyásolhatók általuk. A komplex kezelés eredménye lehet a TMI diszfunkciók tüneteinek csökkenése, az általános mozgásszervi állapot javulása. A testtartásban bekövetkező kedvező változások másodlagosan megelőzik a TMI diszfunkciók romlását ezzel közvetlenül és hosszabb távra egyaránt befolyásolva az életminőséget.

A gyógytorna-fizioterápia módszerei és technikái hatékony segítői, támogatói és kiegészítői lehetnek az orvosi beavatkozásoknak.

A gyógytorna-fizioterápia leggyakrabban alkalmazott módszerei és technikái a TMI diszfunkciók kezelésében az aktív és passzív módszerek csoportja.

Passzív módszerek

A passzív módszerek közé sorolhatók az ízületi oszteokinematikus és artrokinematikus mozgatások, a mobilizációs technikák. A járulékos mozgások precíz kivitelezésével nemcsak a fájdalom csökkenhet, hanem a mozgásterjedelem is növekedhet. Az izomzat, az ízületi tok és szalagrendszer, a bőr és bőr alatti kötőszövet állapota jól befolyásolható az egyes lágyrész mobilizációs technikákkal. Az izomzat és a többi lágyrész nyújtható a passzív nyújtási technikákkal. Komplex ízületi és lágyrész mobilizációs technikák is alkalmazhatók, melyek az egész arthron funkcióját befolyásolják.

Aktív módszerek

Az aktív módszerek csoportjába tartoznak az izomerőt és az izomerő-állóképességet befolyásoló technikák. Ezek a módszerek alkalmazkodnak az izomműködési típusokhoz, tehát lehetnek izotóniás koncentrikusak és excentrikusak, illetve izometriásak. Az izomzat feszessége gátolható a gerincvelői reflexkörön keresztül. A posztizometriás technikák széles csoportja erre alapoz (autogén gátlás). A gátlás azonban az antagonista izomcsoport működtetésén keresztül is fokozható (reciprok gátlás).

A kezelések kiegészíthetők egyéb fizioterápiás módszerek alkalmazásával. Ide sorolhatók a leggyakrabban alkalmazott elektroterápiás eljárások, a mechanoterápia csoportjába sorolt ultrahang kezelés és a soft laser.

A fizioterápiás módszerek megválasztásának előfeltétele az orvosi diagnózison alapuló, de azzal nem pótolható fizioterápiás vizsgálat és kezelési terv készítése. A kezelési terv magába foglalja a betegnek ajánlott otthoni feladatokat is.

A gyógytorna-fizioterápiás rendelés heti egy-két alkalommal, illetve alkalomszerűen – előzetes egyeztetés alapján – vehető igénybe.

Fizikoterápiás beavatkozások

• Fizikoterápiás vizsgálat
• TMI állapotfelmérés
• Komplex mozgásszervi állapotfelmérés

Elektroterápiás beavatkozások

• TENS,
• UH,
• soft laser
• stb

Betegoktatás

Mozgásterápiás (gyógytorna) eljárások: aktív és passzív eljárások, izületi és lágyrész mobilizációs technikák