Ötven éve, 1967. december 3-án hajtották végre az első emberből emberbe történő szívátültetést. Az orvostudomány történetében mérföldkövet jelentő műtét Christiaan Barnard dél-afrikai sebész nevéhez fűződik.

Christiaan Neethling Barnard 1922. november 8-án született egy protestáns holland misszionárius családjában. A fokvárosi egyetemen végzett, szívsebésznek a Minnesotai Egyetemen specializálódott, és itt végezte el élete első szívműtétjét is.
Barnard munkásságára nagy hatással volt Norman Shumway amerikai szívspecialista kísérletei, aki úttörő kutatásokat végzett a szívátültetések terén.

Christiaan Barnard dél-afriaki szívsebész (Forrás: origo.hu)

Egy tragikus baleset kellett az első transzplantációhoz

A fokvárosi Groote Schuur kórházban a technikai feltételeket megteremtették, az orvoscsapatok is készen álltak, de tragédiának kellett történnie ahhoz, hogy sor kerülhessen az első beavatkozásra. 1967. december 2-án délután Denise Darvallt és édesanyját Fokváros főutcáján elgázolta egy autó. Az édesanya azonnal meghalt, 25 éves lánya olyan súlyos koponyasérülést szenvedett, hogy az agyhalál állapotába jutott, este 9 órakor az orvosok feladták az újraélesztéséért folytatott küzdelmet.

A rossz hír a sebészek számára „jó” hírt is jelentett. Denise agyhalott volt, de a szíve egészségesen dobogott. Halottá nyilvánítása azonban súlyos etikai problémát jelentett, mivel ekkor a halál megállapításához az agyhalál beállta, mint visszafordíthatatlan esemény ténye még nem volt engedélyezett (a harvardi agyhalál-kritérium csak 1968-ban született meg). Négy évtized után derült csak ki, hogy a hivatalos halottá nyilvánításhoz végül káliuminjekcióval állították le Denise szívét. Gyászoló apja hozzájárult a szervdonációhoz, veséjét a tízéves színes bőrű Jonathan van Wyk kapta meg, szívét a haldokló Louis Washkansky 55 éves fogorvos testébe ültették be.

Tizennyolc nappal élte túl a páciens a beavatkozást

Az egyik műtőben Marius Barnard (Christiaan öccse) és sebészcsapata kioperálta és előkészítette a donorszívet a beültetésre, míg a másik műtőben a Christiaan Barnard vezette team előkészítette Louis Washkanskyt a beavatkozásra, amely közel öt órán át tartott. Louis Washkansky új szíve 1967. december 3-án 6 óra 13 perckor kezdett dobogni.

Barnard professzor és páciense, a világon elsőként új szívet kapott 55 éves Louis Washkansky (forrás: Pinterest)

A világ első szívtranszplantált betege a beavatkozás után 18 napig maradt életben, halálát a beültetett szerv elleni immunreakciók okozták. Tüdőgyulladást kapott, a szervkilökődés ellen alkalmazott gyógyszeres kezelés miatt immunrendszere nem tudott védekezni a többi betegséggel szemben.
A második páciens már 19 és fél hónapot élt új szívével. A Barnard által továbbfejlesztett sebészi technika sikerességének hatására egyre többen próbálkoztak meg az életmentő műtéttel, amelyből ma már évente 3500-at hajtanak végre a világon. A transzplantáltak számára a beavatkozás utáni huszonnégy óra a legkritikusabb. Állapotuk általában egy év elteltével stabilizálódik, de betegségek esetén életük végéig más kezelést igényelnek, mint a meg nem műtött embertársaik. Ma már a betegek 90 százaléka éli túl a transzplantációt, 86-88 százalékos az egy éves és 69-73 százalékos az öt éves túlélési esélyük.

Magyarországon 25 évvel később került sor az első szívátültetésre

A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Ér- és Szívsebészeti Klinikáján Szabó Zoltán professzor és csapata már 1987-től készült a transzplantációra, mielőtt 1992. január 3-án az első hazai beavatkozást végrehajtották. A súlyos és többszörös szívbetegséggel született, 28 éves Schwartz Sándornak adtak új szívet. Ma már évente ötvennél is több szívátültetést végeznek nálunk, az ötszázadik magyar szívtranszplantációra 2017 novemberében került sor.

Szabó Zoltán professzor és kollégái az első magyar szívátültetés közben (forrás: Semmelweis Egyetem)

Forrás: origo.hu