Sokan nem tudják, hogy melyik szűrővizsgálat mire való, és milyen gyakran végezhető. Ahogy a röntgenről, úgy a CT- és az MR-vizsgálatokról is számos tévhit él a köztudatban.

Mi a különbség köztük? Kell-e mellékhatásokkal számolni? Végezhetőek-e fémimplantátummal? Sok esetben pácienseink ilyen és ehhez hasonló kérdéseket tesznek fel az említett vizsgálatokkal kapcsolatban. Fontos megjegyezni, hogy ezek a vizsgálatok csak akkor végezhetőek, ha a páciens rendelkezik orvosi beutalóval.

Mi a különbség a CT- és MR-vizsgálat között?

A computertomográfiás, azaz CT-vizsgálat hagyományos röntgensugárral történik, ám annál komplexebb, szeletekre bontva, részletesen térképezi fel az adott testrészt. A vizsgálat többek között idegrendszeri (agyi és gerinc) betegségek keresésére és kizárására, továbbá az arckoponya, orrmelléküregek állapotának felmérésére is alkalmas. Daganatos betegségek gyanúja esetén, illetve ismert daganat kiterjedésének pontos vizsgálatára is kiválóan alkalmazható részletes képalkotásának köszönhetően. A vizsgálószerkezet egy nagy gyűrűhöz hasonlít, amelynek aljában egy asztal mozog. A vizsgálat közben az asztalon fekvő páciensnek mozdulatlannak kell maradnia. Egy adott mérés rövid ideig tart, és sok esetben a második mérés előtt vénásan jódos kontrasztanyagot kap a páciens.

Hasi-kismedencei általános CT-vizsgálatnál a szervhatárok jobb elkülönítésére 1,5-2 liter folyadékbevitel szükséges a vizsgálat előtt, 1-1,5 óra alatt. A vékonybél és a vastagbél hasi-kismedencei CT-vizsgálatához speciális eljárás szükséges: a vékonybél esetében a vizsgálandó béltraktust folyadékkal kell feltölteni a megfelelő ábrázoláshoz, míg a vasatgbélnél pedig a kitisztított szakaszra egy vékony csövön át levegőt kell juttatni, melyhez görcsoldót kap a páciens. A szív és a szív koszorús ereinek CT-vizsgálata pedig könyökvénába adott kontrasztanyaggal történik. Ilyen vizsgálatból a Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikáján évente 2700-at végeznek el, melyek nagy részét a legmodernebb kardiográf CT készülékkel készítik, amit 2018. februárjában adtak át a klinikán.

Fotó: Csudai Sándor - Origo

Az MR, vagyis a mágnesesrezonancia-képalkotás a jelenleg ismert legmodernebb képalkotó módszer, ami rendkívül erős, 1-3 Tesla erősségű mágneses térrel működik. Ezt a fajta vizsgálatot döntően a koponya, a gerinc és az ízületek betegségeinek vizsgálatára alkalmazzák, de kiválóan alkalmazható a nyak, a mellkas, az emlő, a has és a kismedence vizsgálatára is. Maga a vizsgálat fekvő helyzetben történik, döntő többségben hanyattfekvő pozícióban, de az is előfordul, hogy hasonfekve. A vizsgálat több mérési sorozatból áll, egy-egy sorozat közben (2-4 perc) nem szabad mozogni, az operátor által beállított pozíciót kell tartani. A mellkasi és hasi MR vizsgálatoknál a légzést vissza kell tartani a kapott instrukciók szerint. A vizsgálati idő testtájanként változik, általában 15-40 perc közé tehető.

Fontos megemlíteni, hogy a vizsgálat során rádiófrekvenciás gerjesztés történik, így azon betegeknél, akiknél pacemakert ültettek be, az MR-vizsgálat nem végezhető el. Ugyancsak nem eshet át a vizsgálaton az a páciens, akinek korábban csípő- vagy egyéb ízületi protézis műtétje volt, vagy bármilyen más mágnesezhető anyag van a szervezetében. Ezek a mágneses térben elmozdulhatnak a helyükről, és ezzel súlyos, akár életveszélyes sérülést is okozhatnak.

Van-e mellékhatásuk?

A CT-vizsgálat bármely életkorban végezhető, és a korszerű berendezésekben minimális a sugárterhelés. Mindezek ellenére a gyermekek vizsgálatára, és a terhesség alatti vizsgálatra is csak rendkívüli esetben kerülhet sor. 

Ritkán fordul elő ugyan, de a CT- és MR-vizsgálatnál adott intravénás kontrasztanyag túlérzékenységi reakciót, allergiát okozhat, ami döntően enyhe lefolyású.

Forrás: webbeteg.hu; femina.hu

Borítókép: Csudai Sándor - origo.hu